A figyelemzavar hátterében a mumus nem is oly rémisztő!
Egyre több, kétségbeesett szülő fordul hozzám azzal a problémával, hogy gyermekét a társai, a pedagógus nehezen kezeli, mert zavarja a közös tevékenységeket.
Általában 3. osztályban súlyosbodik a helyzet, s válik egyre kellemetlenebbé úgy a szülőnek, gyermeknek, a családnak; szóval, a körhintába mindenki belecsücsül.
Gyakorta okoz a párkapcsolatban is mindez nehézséget, hisz mindennapos feszültség tárgya ez.
Mit csináltam rosszul?
Ez az első, amit az anyukák kérdeznek… Megnyugtatásul mindig elmondom: STOP!
Ez nem nevelési kérdés.
Vannak velünk született reflexek, melyek mint kódok segítenek pl. a saját születésünk során. Vannak olyanok, melyek a túléléshez szükségeltetnek, és még sorolhatnám…
Aztán ezek szépen idővel leválnak, mert nincs rájuk többé szükség.
Van az úgy, hogy csak félig-meddig tűntek el, maradványaiban őrzi a gyermek, nem tehet róla, de a szülő sem! Így alakult!
Van az úgy, hogy amikor kúszott-mászott csemeténk, esetleg korábban felkapaszkodott, és ezzel kevés időt töltött a megfelelő mozgásfejlődési fázisban.
Lehet, hogy rosszul, keveset aludt a pici, ez is befolyásolja az idegrendszer érési folyamatait, erről sem tehet senki.
Okozhat zavart, ha pl. jobbkezes, de használja hol a jobb, hol a bal lábát a labda elrúgásánál, vagy épp a szem-, füldominancia ellentétes oldalon van.
Izeg-mozog, lekapcsol a gyermek, nem tud egyhelyben maradni, vagy épp lefolyik a székről…
Nem ok arra, hogy hibáztassuk, mert nem tudja kontroll alatt tartani ezeket.
Lényegesen javítható, illetve kiküszöbölhető a probléma, ha leválasztjuk mechanikus gyakorlatokkal az egyes, kórosan fennmaradt reflexeket, újra, rendezett sorrendben átmegy a gyermek a mozgásfejlődés szakaszain, megfelelő oldalra kerül a dominancia a mozgásos terápia segítségével.
A mumus itt van, mert minden nap kb. 20 percet vesz igénybe, s itt kell anya vagy apa, hogy a gyakorlatokat pontosan ellenőrizze, hogyan végzi a gyermek.
Tehát, aránylag könnyedén megszüntethetők a tünetek, tényleg nem megerőltető.
Bár minden elismerésem a szülőknek, mindig mosolygok, mert kalapomat emelem, minden áldott nap követik, ellenőrzik a gyakorlatokat.
Ők is oklevelet érdemelnek, amikor végére érünk a terápiának!
