Mindezt Jean Vanier remekül megfogalmazta a következő sorokban, idézem:
„Szeretni valakit nem egyszerűen azt jelenti, hogy megteszek érte bizonyos dolgokat.
Szeretni sokkal többet jelent.
Azt jelenti, hogy megmutatom számára önnön szépségét, értékeit és fontosságát.
Azt jelenti, hogy megértem őt.”
Hálás vagyok a sorsnak, hogy munkám kapcsán részese lehettem a szellemileg sérültek világának! A legnagyobb tanítás számomra velük kapcsolatban az, amit összefoglalt J. V. a soraiban.
Amikor megakadok, elég rápillantanom. Mert nem csupán a sérültek világában fontos ez! Megérteni az egészséges, de tanulási nehézséggel küzdő gyermeket, vagy a pszichoszomatikus tünetekkel küzdő tinédzsert, szorongó anyát, apát, feleséget, férjet.
Nem az segít a sérültön, ha mindent megcsinálunk helyette!
Az egészséges gyermek esetében sem, s a felnőttek világában legkevésbé! Kivárni néha nehéz, de ez a kulcsa annak, hogy valóban segíts, ha akarsz! Legyen sérült, legyen nem! Ne vedd ki a párod kezéből, amihez kevésbé ért, ne vedd el a gyermekedtől a siker élményét, a betegtől a „képes vagyok rá” mosolyát!
Ha szeretsz, segítsd szeretteidet a türelem eszközével, megtérül!
